Kolibri pilóta
Vizsgálgatta magát, azt hitte csak percek óta állt a tükör előtt, nézte a testén a változást. A melleit bámulta, de ahogy az órára pillantott, ráeszmélt már több mint 40 perc telt el, mióta kilépett a zuhany alól.
Nem a mérete zavarta, hanem az, hogy az idő múlása nyomott hagyott a testén is. Ezután jobban figyel, majd kihúzza magát és úgy fog állni, hogy szemből nézzék meg, így tökéletes. Oldalról már érezni a gravitációt, pedig megtett mindent. Normális étkezés, nulla szénhidrát, és olajos magvak, kemény edzés, de az idő, mégis csak idő, a hamvas test lassan a múlté. A gyerek az oka, pedig cumisüvegből, tápszerrel táplálta, ennek ellenére nyomokat hagyott a kilenc hónap és a szülés.
Még egy ideig nézegette magát, majd gyorsabbra vette az iramot, készülnie kell, az alkalom nem mindennapi. A történet, pedig hétköznapi, akad belőle bőven, de ezt mégis csak, ő éli át. Szokásos, semmi különleges, a világ legféltékenyebb férje, aki elvette feleségül. Így élete egy része pokol, de próbálja enyhíteni. Annak ellenére, hogy a tíz év alatt egyszer sem csalta meg, soha nem nézett másra, a veszekedések, gyanakvások egyre sűrűbbek lettek. Ma különleges este várja, kimenőt kapott, elmehet a barátnőjével szórakozni, a férje vállalta a gyerekmegőrzést. Hírtelen jött szabadság, óh igazán különleges, szinte hallja, látja maga előtt, ma varázslatos dolgok várják. Pár óra a család nélkül, önmaga lehet, nem kell megfelelnie senkinek, mert a barátnője régóta ismeri.
Volt egy titka, online internetes szerelem, vele őszinte lehetett. Nincsenek tabuk, csak fesztelen beszélgetések, de egyre izgalmasabb, bár azt sem tudják, ki kicsoda, de őszintén beszélgetnek egymással. Ő a megmentő, aki vigyáz rá, amikor a házassága túl nagy teherré válik. Nem beszélgetnek konkrét dolgokról, nincsenek nevek, vagy tények, annyit tud, hogy a felhasználó neve Pilóta, mellette ő lehet az egyetlen Kolibri. Kimenőt kért tőle is, hisz ennyivel tartozik neki, ellenértékül a sok jóért.
A mai este az övé, a maximumot fogja kihozni belőle, olyat tesz, amit jó ideje már nem tehetett. Szabadon száll majd, mint egy gyönyörű madár. Vett egy zacskó, jobban mondva elvett egy zacskó „kedélyjavítót” , amivel fogalma sincs, mit kell csinálni, de a barátnőjével megbeszéli, ő sokkal dörzsöltebb, tapasztaltabb.
Lenéz az emeletről, félig belát a férje dolgozószobájába, aki most is a számítógép előtt ül, dolgozik. Átvillan az agyán: gondolom be van feszülve, hogy elmegy ma este, de okos férj tudja, néha engednie kell. Roppant féltékeny, tisztában van vele, próbál dolgozni rajta, hogy kevésbé vigye túlzásba. Az egész házasság bizalmi kérdés, vagy megvan valakiben, vagy nincs és akkor lehet kezelésekre, meg pszichiáterhez járni. Ezen elgondolkodva a kis zacskót tapogatja a zsebébe, meg sem érdemli az emberét. A boldogsághoz megvan minden, pénz, szeretet, szex, kiváló körülmények, – annyira nem is jó nő. Mi a baj? Ezt csak elrontani lehet, sokan erről álmodoznak, és maximum a filmekben látnak hasonlókat.
A dolgozószobában, az íróasztalon kis lámpa világít a képernyő mellett, a férfi így szereti. Sokkal hangulatosabb a szoba és nincs munkahely jellege annak ellenére, hogy állandóan dolgozik, jóformán ebben a húsz négyzetméterben él.
A képernyőn lehalkítva a Carmina Burana, a kórusban éppen az érzelmes baritonszóló zendül fel, mire a Vénusz himnusz kezdődik, az első „csíkon” túllesz. Ez a gyengéje, erre lazul, no és arra a precízen elrendezett pár grammra, ami az üvegrészen fekszik. Akárki belép az ajtón, előtte kopog, ő addig el tudja rejteni a papírnehezék alá. A férfi legrégebbi titka a feleség elől és szinte minden viselkedészavarának az oka. Évek óta igyekszik, de nem tudja letenni, nélküle depressziós és aludni sem tud. Sokat beszél és aktív, ha jól eltalálja, de féltékeny és őrjöng, ha felborul az arány. Bajban van, de még a munkáját nem befolyásolja, az üzleti életre nincs kihatással, de már közel jár, emiatt is ideges.
Rendezgeti az íróasztalt beteges kényszerességgel, az nyugtatja meg, ha minden a helyén van. Gondolkozik: A feleségem odafent készülődik, ma elmegy szórakozni a barátnőjével, nem baj, hagy menjen, – jót tesz neki. Mostanában jobban megbízom benne, sokat voltunk együtt és a telefonjában lévő nyomkövető mutatja, merre jár, de ha hívom, a telefont is felveszi. A gyerek már alszik, sok dolgom nem lesz. Egész este az interneten fogok lógni. Alkohol és a por majd megteszi a magáét, nyugis lesz az éjszaka.
A férj kikíséri asszonyát, forró csókváltás, majd egy utolsó pillantás, integet és gázt ad. Arra ügyelt, ne öltözzön nagyon ki, olyan ruhát vett magára, ami bárhová jó. Körülnéz, észre veszi, az autó kívül-belül csillog – villog, kihúzza magát büszkén, a figyelmesség jól esik. A következő pirosnál küld egy gyors üzenetet Pilótának, hogy ma nem lesz elérhető, de gondol rá és hiányzik, – majd holnap mesél.
A barátnője házához ér, ők nincsenek akkora anyagi biztonságban, de látszólag sokkal boldogabban élnek. Valahogy nem annyira gátlásosak, bohémabbak, szabadok. Fesztelenül nevetgélnek, a nagydumás férje szórja a poénokat, de jól néztek ki csajok, de megdögönyöznélek cicamica. Belepirul, érzi, lazulnia kéne, mert ez így nem fog menni. Irigykedve szemléli, ahogy élcelődnek, viccelődnek egymással, jókat vihog a sztorikon hiába, – ő eddig keveset élt. Előrántja a zsebében lapuló kis zacskót. A házaspár összenéz, nem értik mi ütött az asszonyba, hol szerezte. A nő férje itallal kínálja, nem baj, úgyis taxival mennek tovább az éjszakába.
Ökölbe szorul a gyomra, a szíve hangosan kalapál, izzadni kezd. Tíz éve sem volt nagy szakember de mai napig emlékszik az érzésre, mikor először kipróbálta. Nagyot kortyol az italból, a másik kettő már az orrát törli. Zsibbadt forróság lengi körül, teste megemelkedik, ki kell menni a mosdóba, ez segítene rajta. Nyugi, nem lesz semmi, hallja. A férj telefonja csörögni kezd, feltekeri a zenét, kimegy a szobából, magára hagyva a két lányt. A félhomály, a lazulás, az ital megtette a magáét, rengeteg mesélnivaló kerül elő, pörög a nyelvük amolyan csajos beszélgetésbe fognak.
Visszajön a barátnő férje, olyan izgalmas és újszerű, hárman párban, a kontrollnak vége. Még egy pici lazuló por, egy korty ital és szédülés, forró gyönyör a végén, filmszakadás.
Unalmas este itthon, a net előtt, semmi sem történt, azon kívül, hogy minden alkalommal, most is megfogadta, nem lesz titka a felesége előtt. Lejön a szerről, mert sokszor bántja, noha nem ezt érdemli szegényke. A telefon után nyúl, felhívja, megmondja neki, mennyire hiányzik, mennyire szereti. Nincs válasz, de biztosan olyan helyen van, ahol nincs térerő, majd visszahívja.
Ahogy megérkezik a reggel, az a fajta, amikor érdemes korán kelni és a levegő olyan ropogós. A tettre kész érzés eluralkodik, valamit csinálni kéne, azonnal. Sportolni, rendbe tenni az udvart vagy kitakarítani a garázst.
A férfi hirtelen riad fel, az órára néz, a gyomrában fura érzés, a telefon utál nyúl, tárcsázza a számot, semmi. A szomszédtól kér segítséget, aki küldi a nagyobbik lányát, pesztrálni, míg ő hazahozza az asszonyt. Mire ideér, már nézi a gps-t, miszerint a felesége a barátnője lakásában van. Ez félig megnyugtatja, hacsak nem felejtette ott a készüléket és érte baj máshol.
A 15 perces utat, fele idő alatt teszi meg. Reggel hét óra, nem kellene mindenkit felébreszteni, meglöki az ajtót, szerencséje van, azonnal nyílik. Megnyugszik, hiszen a felesége autója a ház előtt áll, belép a nappaliba. A kép, ami elétárul teljesen szokványos lenne, a nagy pokróc alatt két lány szuszog, egymás karjaiban érte őket az álom. Körül néz a félhomályban, a ruhák szanaszét hevernek. Az egész valahogy nem stimmel, meztelen férfi fekszik kicsit távolabb, fázósan magzatpózban kuporodva, magányosan hever. Vagyis nagyon is stimmel, sajnos.
Megérinti, finoman a nő arcát, – ne, ne fáradt vagyok, morogja. A férje ébresztgeti, egyre erősebben rázza. Kába, a feje, mintha fűrészporral lenne kitömve és borzasztó kellemetlen érzés. Hangosan rámordul, ha éhes vagy, készíts magadnak ételt! Hirtelen bevillan, kitisztul, jönnek elő az éjszaka emlékei. Szó nélkül öltözködni kezd.
Csendben ülnek egymás mellett az autóban, haza felé mennek. A férj vezet, a nő a maradék sminket próbálja eltávolítani az arcáról. Sokáig áll a zuhany alatt, mire újra embernek kezdi érezni magát. Ne kelljen beszámolni mit történt, fél kimenni. Beszélni kéne Pilótával, ő nagyon jó tanácsokat tud adni.
A férje szótlanul ül szokásos helyén. Keresi a válaszokat, készül az őszinte beszélgetésre, nincs több hazugság, nincs több elhallgatás, őszintének kell lenni, bármennyire nagy a tét.
Bekapcsolja a gépet, amíg vár. Szeret egy chat – roomba belépni így érintkezni másokkal, élvezi a személytelenséget. Nemrégiben igazi társra talált, kedveli az intelligenciáját. Reménykedik, most szüksége lesz rá. Lassan gépelni kezdi.
Kolibri jelentkezz, hahó Kolibri
Csend, csend, csend………..
Táncra Ké®j!
Nyakát behúzva hunyorított, ahogy a nagy fakapura ragasztott szöveget betűzte. Tánciskola kezdőknek és haladóknak, mi megmutatjuk neked, hogy milyen az igazi tánc! Majdnem szót fogadott és bepötyögte telefonjába a számokat. Mint általában, most is győzött a halogatós énje. Amúgy munkába kell mennie, majd holnap talán visszatér, így jut idő átgondolnia dolgokat.
Ahogy elhaladt a kirakat mellett, egy idegen ismerős tükörképét látta viszont. Nem ez nem lehet! A torz alak nem ő, csupán a ruhája hasonló. Lehet, hogy mielőtt beiratkozna társastánc tanfolyamra, latin fitnesszel kellene kezdenie. Valahol olvasta, hogy nagyon gyors és hatékony fogyasztási módszer, mindamellett mostanság a fiatalok körében divatos is lett a Zumba. Nem csupán táncra tanít, alakot is formál, és közben lazít az ember. Bízott benne, hogy elhatározását ezúttal tartja, és nem sorakoztat fel ezernyi ellenérvet.
Alig várta, hogy véget érjen a hosszú, töprengős napja. Miután megbeszélte kollégáival és önmagával a dolgokat, hazaindulván, rövid kitérőt tett. Kíváncsian fedezte fel a nagy tánccsarnokot. Ámulattal nézte a kecsesen vonagló párokat. A talaj felett könnyedén lebegnek, mint Aladdin és Jázmin hercegnő a varázsszőnyegen, álmodozott magában. Gyomrában egy furcsa érzés indult el és egyre inkább érezte, hogy elönti a rosszérzés. Nem szabad erre gondolni, a múltat lezárni jött, nem feleleveníteni, igaz az álomesküvője elmaradt. Imádta a latin zenét és táncot a Salsa, az Argentin tangó a kedvence. Észrevette, hogy a mozgások többféle érzelmet fejeznek ki. A táncban mindenki a saját élettörténetét éli meg és születik újjá egy másik érzés által. Kislány korában jazz balettre járt, akkor még sokkal oldottabb volt. Szeretné, ha visszatérne ahhoz, a régi önmagához, akit olyan sokan kedveltek.
Merengéséből kibillent egy más világba, egy pillanat alatt másik térben és időben találta magát. Hagyta, hogy az erős kéz a táncparkettre lendítse. Nincs tét, ha kinevetik, tovább áll, de kezdeti szorongását sebtében leváltotta egy sokkal kellemesebb érzés. Hagyta, hogy egy számára eddig teljesen ismeretlen férfi vezesse és elrepítse messzire. Arcában érezte a kemény test illatát, az érzékiség világában találta magát.
Felvette a ritmust és ezzel megszűnt a külvilág és egyre jobban beleolvadt egy álomszerű másságba. Nem számított sem idő, sem a tér, a külvilág velük eggyé vált. A fiú mézbarna szemének csillogása kalandra hívta. Az Ezeregy éjszaka kapujában megérintette a vágy, titokban azt remélte, hogy a varázs valóság legyen. A tánc, még az elején csak egy életérzés volt és nem szenvedély, majd nem sokkal később egyre inkább érezték, hogy nem tudják abba hagyni. A zene lüktető ritmusára testük összefonódott, egyre mohóbb csókolózásból felszabadult ölelkezés lett. A folytatásban lelassult a világ, megállt az élet és az izgalmas kalandozás eléjük tárult. Még, még suttogta a lány és közben magában dúdolva a dallamot élvezte az egyre merészebben felgyorsult akkordokat.
Napsugaras reggelen, rövid üzenet várta.
- Köszönöm a táncot, csókol Aladár
Ami az előző este még annyira mesésen közel került hozzá, az új nappal távolodni látszott.
Az éjszakai kép vele volt reggel és délben is és újabb este sem hagyta el. Egy távoli hang élvezettel csalogatta és mire feleszmélt, abban a teremben állt, ahol előző este táncra kérték.
- Hölgyem, segíthetek?
Érzékelte, hogy valaki halkan megszólítja. Lassan, nagyon lassan nyitotta ki a szemét, nem akart visszatérni a jelenbe.
- Hol találom azt a helyes barna bőrű táncost, aki latin táncokat oktat?
- Pár perce, hogy elment. Ha siet, még utoléri. Ő a legjobb tánctanár, akivel valaha találkoztam.
- Köszönöm, szólt vissza gépiesen. Érezte, hogy mennie kell, ha nem akar elveszíteni valamit, vagy azt a valakit, aki még nem az övé, de már az övé lett.
- A kapu árnyékában, sálba burkolózott alak állt. Azt hittem már el sem jössz ma, mondta a fiú
- Azt gondoltam világosban nem tetszem majd, felelte a lány.
- Érdekes, ma még szebb, még szexisebb vagy.
- És holnap mi lesz velünk, Aladár?
- A holnap, újabb szenvedélyt ígér hercegnőm. „Azt a szenvedélyt, ami nem más, mint hagyni, hogy az élet folyójának örökkévaló és soha véget nem érő áradata magával ragadjon.”
Szabad egy újabb táncra? Aladár erős férfias kezét kinyújtotta és örült neki, hogy a törékeny lány viszonozza az érintést.
Jázmint elöntötte újra a puha meleg érzés, érzékelte, ahogy Ali barna szeme megcsillant a sötétben és ő újra akarta látni és érezni a fényt, de ahhoz kockáztatnia kellett a sötétséget. Ha lesznek is rossz dolgok még az életében, védekeznie kell ellene. Eldöntötte, ha egyedül is marad, gyertyát fog gyújtani, így el tudja űzni a félelmeit.
Szorosan ölelkezve újabb izgalmas utazásra készültek…
ÍGÉRETEK 6. ANTOLÓGIA
http://www.garbokiado.hu/a-kiadorol